Lovasiskola.
Szóval maguk azok?!
És mind lovagolni szeretne? No, majd teszünk róla. Maguk egy óráért 120 Ft-ot fizetnek. A ló ingyen csinálja (max. szórakozásból), de ahogy magukat elnézem, rosszabbul jár.
Lovat láttak már? Olyat még nem ettek? Nem baj... Mutatok én egyet. Az ott, amelyik alul van...helyesbítek, felül... Tehát a ló. Mint látják két vége van, amit egy kis zenei hallással könnyű megkülönböztetni egymástól. Ugyanis elöl böfög, hátul pedig..., ...hátul pedig a farka van. De ezt lovaglás közben nem láthatják. Ha mégis, akkor maguknak már régen rossz. Gondolom, a fejét minden biológiai előképzettség nélkül is felismerik. Ott elöl, a száján bemegy a lóhere,... nem, nem homoszexuális... a másik végén pedig kijön a ... még jó, hogy nem narancs. A szeme a fej elülső részén található, ezért előre jobban lát. Amelyik minden irányban egyformán lát, az a vak ló. Az a két hegyes a tetején nem irányjelző, hanem a fülei. Ez egyrészt arra való, hogy hallja amit mondok neki, másrészt maguknak van mibe kapaszkodni veszély esetén. Egyébként ez egy farmotoros állat. Hátul van két lába, ezekkel fut, elöl is van kettő, ezekkel fékez. Mind a négy láb patában végződik. Így lehet megkülönböztetni az asztaltól. Mint látják mindegyik patájára patkót szereltünk. Ez azért fontos, hogy ha valakit megrúgna, az ne tudjon reklamálni. Látják rajta a nyerget? Őseink alatta puhították a húst. Mi fölötte szoktuk, mint azt a hátsó felükön tapasztalni fogják.
No most, ha maguk láttak olyan nyerget, ami alól csak a fej meg a lábak látszottak ki, akkor az nem ló, hanem teknősbéka volt. Bírtak követni? Jó. Akkor kérem az elsőt...
Már ne haragudjon, hogy megkérdezem, de magának tényleg így áll a lába? Hogy a kedves nagymamájától örökölte? Lehetetlen! Már rég kihalt volna a családjuk, ha neki is ilyen közel álltak volna egymáshoz a térdei... Gondolja, hogy közé fér majd a ló?! Talán akkor üljön fe! Nem, ne elölről, mert ott harap. Ugye mondtam... Ne hátulról mert ott meg rúg. Jobbra a kis épületben van az orvos, oda vigyék! Köszönöm. Kár érte, ilyen fiatalon, nősülés előtt...
Ki a következő? Ha adhatok egy tanácsot, oldalról próbálkozzon. Na még egyszer !!... Most egy kicsit pihenjen amíg én kiröhögöm magam. Segítsen neki! Emelje a lábát! Nem a magáét ! Nem a lóét !!!! A társáét !!..!!! Úgy! Most lendítse föl! Talán ennyire nem kellett volna.
Mi az, maga baloldali? Na végre... Hé, ha maga rugdossa ki a társa fogait, akkor az állatokat miért tartjuk? Most dugja bele a lábát a kengyelbe, ne olyan mélyen, mert feltöri a térdét. Látja azt a szíjat? Az a fék, de itt kantárnak hívják. Ha meghúzza a ló lassít, ha megrántja, a ló megáll. Ha nagyon erősen megrántja, a ló hanyat fog esni, és magának lapjával nagymértékben megnő a légellenállása. Így nem lesz jó. Egyikük száljon le. Vagy maga vagy a majré. Igaza van. A csúcson kell abbahagyni.
Mi az? Maga már fel is ült? Mit lát? A ló farát? Talán tolatni akar? Forduljon meg! Na végre! Figyeljen! Ha azt mondom: ügetés, a ló ügetni fog. Maga csak kapaszkodjon! Ha azt mondom: vágta, hunyja be a szemét, majd ha a ló visszafelé jön, megint felülhet, ha lesz kedve hozzá.
Nem tudna kicsit lazábban ülni? Ahogy így elnézem, a merevgörcs magánál volt ipari tanuló. Aztán még egy-két ilyet pattan a nyeregben, és azt, hogy maga férfi, két t-vel fogják írni. Igen, az a múlt ido jele...
Csukja be a száját! Megállunk. Most kiköpheti, amit a nyelvéből leharapott. Tisztelem a tudományos érdeklődését, de tudtommal a talajmintát nem harapással szokták venni. Hé, hova megy? Különben ahogy látom, maga most egy hétig nem nagyon akar ülősztrájkot kezdeni...
Ön következik, hölgyem. Ne remegjen annyira mert agyrázkódást kap a ló. Üljön nyugodtan! Magának úgy sincs veszítenivalója... Elindulunk... Tisztában vagyok vele, hogy kinőtte már pubertáskori zavarait, de a térdével még most az egyszer szorítson erősen! Mint kislánykorában... Nem megy? Csak nem a szolgáltatóiparban dolgozik?
Látja azt a csoportot a korlát mellett? Azok nem lovagolni jöttek. Szórakozni...
Hát akkor ügessünk!
Aha....ezt hívják kényszerleszállásnak. Elég alapos altalajlazítást végzett. Csak nem a strucc a kedvenc madara? Hogy dobál a ló?! Majd máskor gyorsabban kimászik a vége alól. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyümölcsöző lesz a kapcsolatunk...
Van még valaki?
Mi...? Maga meggondolta magát? Rendben, de a tandíjat nem adjuk vissza! Úgy nézem mára megvolnánk. Aztán, ha kedvük szottyan egy jót lovagolni, csak jöjjenek bátran.
Szeretettel várjuk magukat, én is, meg ez a kedves ló is!!!
Lalibá' a lovas-oktató beszólásai:
- Látják azt a csoportot a korlát mellett? Azok nem lovagolni jöttek, hanem magukon röhögni. Úgyhogy szedjék össze magukat!
- Lovat láttak már? És miről ismerték föl? Hogy röfogött? Hát elárulom, az nem az volt. Vagy amikor meglátta magukat, attól félrebeszélt.
- Maguk egy óráért befizettek ötezer forintot. A ló ingyen csinálja. És ahogy magukat elnézem, ő jár rosszabbul.
- A szeme a feje elülső részén található, ezért előrefelé jobban lát. Amelyik minden oldalra egyformán lát, az a vak ló.
- Hátul két lába van, ezekkel fut, elöl kettő, ezekkel fékez, és mind a négy patában végződik. Így lehet megkülönböztetni az asztaltól.
- Mint látják, mindegyik patájára patkót szögeltünk. Ez nagyon praktikus, mert ha valakit megrúg, az nem tud utána reklamálni.Í
- Látják a ló hátán a nyerget? Őseink alatta puhították a húst. Maguk felette fogják.
- A ló elöl harap, hátul rúg, ezért a közepén szállunk föl rá.
- Segítsen neki, emelje a lábát! Úgy, most lendítse föl! Most egy kicsit pihenjenek, míg én kiröhögöm magam.
- Egyikük szálljon le, vagy maga, vagy a majré!
- Üljön már lazábban! Ahogy így elnézem, a merevgörcs magánál volt ipari tanuló.
- Hogy ül a lovon?! Maga baloldali?
- Magának hogy áll a lába? Hogy a kedves nagymamától örökölte? Nem létezik, már régen kihalt volna a családjuk.
- Látja ezt a szíjat? Kapaszkodjon bele! Az a fék, de itt mi kantárnak hívjuk. Ha meghúzza, a ló lassít. Ha erősen húzza, a ló megáll. Ha nagyon erősen megrántja, akkor a ló hanyatt esik, és maga lesz alatta.
- Ne remegjen már annyira, eltöri a ló gerincét. Mit csodálkozik? Igen, van gerince, nem politikus az!
- Ezt hívják kényszerleszállásnak. Elég alapos talajlazítást végzett!
- Igaza van, a csúcson kell abbahagyni! Tisztelem a tudományos érdeklődését, de abban a susnyásban nem fog találni ritka növényfajt. Majd ha a ló visszafelé jön, megint felszállhat.
- Ahogy látom, maga legalább egy hétig nem fog ülősztrájkot kezdeni.
►Az autós iskola sem jobb...
Hát igen! Ismét egy új csoport. Szóval maguk akarnak megtanulni vezetni, akarom mondani jogosítványt szerezni. Remélem bukósisakot mindenki hozott magával! Nem, nem az a macakendő ott az idősebb hölgy fején nem lesz elég! Akkor bemutatkozás! Ez itt az autó. Még 0 km-es, de ahogy magukra vetem a tekintetem, 10 km-nél nem fut többet totálkárig. Nincs benne ABS, sem EDS, de ÁFA az van, úgyhogy vigyázzanak. Előre felhívom a tisztelt tanulók figyelmét, hogy a jogosítványt nem a vizsgaidő alatt a szélvédőre gyűjtött gyalogosok száma alapján kapják meg! Kérem az első kamikázét!
Hölgyem, ha már most eltakarja a szemét, mit csinál majd közvetlen balesetveszélynél? Akkor induljunk! Jaj, de ügyesen elindította, pedig a kulcs még itt van a zsebemben. Mondja mi a tisztelt férje foglalkozása?
Nagyon szép volt ez a rutinkör!!! Miután az a két úr ott előveszi az emelőt és felemeli a kocsit, addig a többiek megpróbálják a még használható bójákat a kocsi alól kiszedni és újra felállítani.
Maga miért nem szállt még be? Hogy nincs nyitva az ajtó? Uram ez nem busz, hogy mindent a sofőr csinál! Húzza fel a kilincset! Ne annyira...! Hogy áll az az ajtó? ... Mint a Lamborghinin!
Óóóó, ismét egy hölgy, nagyon jó! Hogyan kedves?! Ja hogy szimpatikusak a pedálok? Árulja el nekem milyen tanuló volt?! Aha, látom tovább nem jutunk, ezért lámpát kapcsolgatni megtanítom. Ha egyet kattint semmi sem történik, ha kettőt, akkor a szembejövő csúnyán villogni kezd, ha hármat, akkor... neeeee! Tudtam, hogy letöri!
Ki jön? Magácska elég fiatal! Igen, tényleg nem zsetonnal megy, maga nagyon jó megfigyelő. És áramszedő sincsen hátul, úgy bizony! Nem kémnek készült valamikor? Ha kigyönyörködte magát a visszapillantó tükörben, talán indulhatnánk. Szépen engedte fel a kuplungot, de ha gyakran fog így elindulni, a várakozók asztmát kapnak a gumifüsttől!
Uram, ha becsatolta magát indulhatunk. Mit csinál? Ez nem bicaj, hogy a két szélső pedált felváltva kell taposni! Most kimegyünk a forgalomba. Balra van egy teherautó, vigyázzunk! Igen ez itt jobbra a járda, ahol most megyünk, most egy kicsit balra, vissza az útra! Én a villanyoszlop után gondoltam, nem vele. Ha gyakrabban fékezne, a Zil hátulja nem hagyna olyan mély nyomokat a motorháztetőben. Fektessem az anyósa képét a fékpedálra, hogy rá merjen lépni??
Jöhet a következő! Mit kérdezett? Hogy miért van a kocsinak csak a két oldalán kerék? Szerintem ennyi esélyt még adhatunk a gyalogosoknak, vagy nem? Hát ahogy maga kormányoz, még a kéményseprő sem érezheti magát biztonságban. Igen a tetőn! Ugye maga szokott Forma-1-et nézni? Ne is kérdezze, a fordulatszámból jöttem rá. Most éppen az infravörös tartományban van a mutató, látja? Kiértünk a lakott területről, most gyorsíthatunk 80-ig. Tökéletes, de itt már nem kell végig egyesben menni, mint a rutinpályán! Kapcsoljon kettesbe! Áááá, ha a kuplungot benyomta volna, a váltót még talán megvette volna a bontó.
Kérem a következőt! Ha tudtam volna, hogy maga így vezet, bukócsövet szereltetek az autóba! Amint látom, maga mindent kihozott a motorból, beleértve a főtengelyt is. Igen az röpült ki az előbb. Sebaj, már úgyis törzsvendég vagyok az autószerelőnél.
Maga az utolsó? Kár, pedig még nyitva van a roncstelep! Miért nem megy? Sebességbe kéne tenni! Nem, nem rögtön RAKÉTA fokozatba. Hogy kapcsolgat? Mint egy zárlatos telefonközpont. Lottóznia kéne, tudja! Nyolcadszorra még senkinek sem sikerült ma megtalálni az egyest. Jöjjön, maga lesz az utolsó! Nem mohikán, ne féljen! Most meg hová fut? A WC nem arra van!
►A tücsök meg a hangya.
Íme egy örök klasszikus, mai magyar viszonyokra "hangolva".
Egy nagy rét kellő közepén éldegélt a tücsök és szomszédja, a hangya. A hangya szorgalmasan dolgozott, hisz tudta jól, hogy munkájának gyümölcsét élvezheti majd szabadidejében.
A tücsök? Ő ugyan nem! Táncolt, dalolt, mulatozott. Aztán, egyszer csak
beköszöntött az ínséges idő. A hangyának megvolt mindene, hiszen
megteremtette létbiztonságát. A tücsök, hogy ne kopjon fel kicsiny álla, a
hangyák vezetőihez fordult segítségért.
Ők szemügyre is vették a tücsök nyomorát, és úgy döntöttek, hátrányos
helyzetűnek nyilvánítják tücsök komát. Tücsök koma megörült, örömében be is
rúgott a kocsmában a kapott segítség egy részéből, majd a többit a
játékgépbe dobálta. Gyermekei otthon várták az élelmet, melegruhát,
egyikük éhen is halt.
Tücsök koma ismét a hangyákhoz ment, ismét kapott segítséget.
Nem ám szépen megköszönte, toppantott egy nagyot. Kikérte magának az
alamizsnát. Hiszen ő is teljes jogú tagja a rét közösségének, ezért neki
több jár!
És mivel hátrányos helyzetű, gyermekei sem lehetnek mások:
- "Tessék szépen kiszámolni, mennyi is jár nekem, és gyermekeimnek!"-
rendelkezett.
A hangyák sóhajtottak egy nagyot. Igyekeztek intelligensen kezelni a
helyzetet, így hát megadták a tücsöknek, amit kért. Tücsökkoma úton
hazafelé ismét jól berúgott, majd másnap reggel magához térvén
elgondolkodott, hogyan tehetne szert még több segítségre:
- "Hohó! Saját magamat nem sokszorozhatom meg... no de
gyermekeimet...!"-rikkantotta.
Így hát féktelen és felelőtlen szaporodásba kezdett, hiszen gye
rmekeinek sanyarú sorsa jó érvnek bizonyult, valahányszor visszament
a hangyákhoz.
A hangyák megadóan bólintottak, ismét segítettek, ám néhányan közülük
elégedetlenkedtek a kialakult helyzettel:
- "Miért adunk a tücsöknek? Miért nem teremti elő magának, ha szüksége van
rá?"
Erre a tücsök agresszívan visszavágott:
- "Mit mondtál? Tücsöknek neveztél??? Az én nevem ízeltlábú
hegedűvirtuóz! Jó, ha megjegyzed, barátom!"- mondta fenyegetően, majd útjára indult.
Napokig forrongott magában. "Még hogy tücsök... teremtsem elő...
nem tudják ezek, ki vagyok én!!!"
Ezzel útnak indult, megkereste fajtársait.
- "Össze kell fognunk, meg kell védenünk magunkat ellenségeinkkel
szemben!"- duruzsolta társai fülébe.
Így is lett. Megegyeztek, ki lesz közülük a szószóló. Neki nincs más dolga,
csak fülelni. Ha azt meri mondani valaki, hogy tücsök, rá kell vágnia, hogy
rasszista és kirekesztő.
Taktikájuk bevált. A buta hangyák nem akartak rasszistának tűnni,
így mind több és több segítséget nyújtottak. Közben dolgoztak keményen, hogy a saját számláikat is be tudják fizetni. Fel is tűnt ez a tücsköknek.
Úgy gondolták, nem szép dolog a hangyától, hogy csak magára gondol, a
mikor pluszműszakot vállal. Valahogy ezt is el kéne venni tőle...
Így hát elkapták a hangyát az éjszakás műszakból hazafelé, kifosztották, és
jól elverték. A hangya, a törvények szerint a rét rendfenntartóihoz
fordult:
- "Segítsenek, kirabolt egy csapat tücsök!"
A rendfenntartók csak csóválták a fejüket:
- "Honnan tudod, hogy tücskök voltak? Annak vallották magukat?"
A hangya inkább legyintett, és hazament. Napokig emlegette barátainak, hogy
csúnyán elbántak vele a tücskök. A barátok csak bólogattak, hiszen velük is
ugyanez történt. A rémhír gyorsan terjedt a rablókedvű tücskökről, míg az
éppen mulatozó tücskök fülébe nem jutott:
- "Miiii? Már megint tücsköznek? Tanítsuk móresre őket!"
Ezzel elindult egy soha nem látott erőszakhullám a réten. A tücskök
raboltak, fosztogattak, vagy puszta kedvtelésből verték félholtra a
hangyákat. Erről nem is szólhatott a fáma, mert a tücskök szó
szólója résen volt, valahányszor felröppent egy kósza hír, ő habzó szájjal
üvöltötte
"RASSZISTAAAA!"
A hangyák mindenféle dologgal próbálkoztak. Megalapították a hangyagárdát,
de ezt még saját fajtársaik is lehurrogták. Fegyveresen egy hangya sem
merte megvédeni magát, hiszen egy tücskökkel teli börtönben nem
sok jó várt volna rá. A tücskök (hm, elnézést ízeltlábú hegedűvirtuózok) senkit sem kíméltek. Öreget, fiatalt, nőt, gyereket egyaránt megtámadtak,
szemrebbenés nélkül. Még egy köztiszteletben álló hangyatanárt is meggyilkoltak sok más hangyával együtt. A hangyák csak tűrtek, dolgoztak, hiszen a rét komoly gazdasági válságba sodródott.
Közben a tücskök csak szaporodtak, egyre több volt az éhes száj
. A hangyák etették őket, míg a kis éhes szájakból kifejlett tücsök bűnözőké nem cseperedtek. A hangyák egyre demoralizáltabban élték hétköznapjaikat. A tücskök egyre többen lettek. Végül az egész rét fölött átvették az irányítást. Elszennyezték a rétet, feléltek minden tartalékot, büntetlenül kaszabolták le az utolsó hangyát is.
Minden La Fontaine mesének van tanulsága. Ennek is. Nem mondjuk ki...
Nem vagyunk rasszisták!
